Pontos helyi idő: Manila

Nappali fény az év során: Manila

Tudta?

1844. december 31. nem történt meg a Fülöp-szigeteken

A dzsipnik a Metro Manila regisztrált járműveinek mintegy 2%-át teszik ki. A város saját közlekedési hatósága szerint a napi forgalom 2,3%-át adják, a személyautók 43,75%-ával szemben.

Ők bonyolítják le a Fülöp-szigeteken az összes motoros utazás nagyjából 40%-át – napi mintegy 40 millió utasutat.

Csak Metro Manilában egy tanulmány szerint a dzsipnik napi utasforgalma közel 9 millió fő. Egy JICA-tanulmány megállapította, hogy a dzsipnik a fővárosi régió összes tömegközlekedésének 39%-át, azaz 6,8 millió utat bonyolították le. Az alapdíj körülbelül tizenöt amerikai cent.

A Fülöp-szigeteken nagyjából 200 000 dzsipni közlekedik, Metro Manilában 42 000 és 55 000 között, attól függően, hogy a bejegyzett működési engedélyeket (franchise) vagy az összes forgalomban lévő járművet számoljuk. Mindegyik körülbelül húsz utast szállít.

Érdemes elidőzni a számtanon. A járművek két százaléka. A forgalom két százaléka. Az utazások negyven százaléka.

Ennek az az oka, hogy a legtöbb embernek nincs alternatívája: Metro Manila lakosainak mindössze 12%-a rendelkezik magánautóval. A fővárosi torlódások becslések szerint naponta nagyjából 67 millió USD-be kerülnek az országnak – ez évi 24 milliárd USD felett van, az akkori GDP nagyjából 7%-a –, és a felelősnek tartott járművek többnyire nem azok, amelyek az embereket szállítják.

Az óra: Manila története arról szól, hogy inkább a rendszert igazította, mint a valóságot.

Senki sem született a Fülöp-szigeteken 1844. december 31-én. Senki sem halt meg, senki nem házasodott meg, semmit nem jegyeztek fel, és nem kelt fel a nap. A dátum rendelettel kikerült a naptárból.

Az ok Magellánig nyúlik vissza. Nyugat felé hajózva a Föld körül az expedíció naponta néhány percet veszített – a nappal együtt haladva minden nap valamivel később ért véget, mint az Európában hagyott embereknek. Mire a Fülöp-szigetekre értek, a naptáruk egy nappal le volt maradva azokéhoz az ázsiaiakéhoz képest, akik a dátumaikat nyugat felől számították, és ezt senki sem javította ki.

Mivel a gyarmatot a Csendes-óceánon át, Spanyol-Amerikából igazgatták, egyszerűen megtartotta a nyugati félteke dátumát. Így 323 évig a Fülöp-szigetek egy nappal le volt maradva a saját szomszédaitól. Amikor Manilában vasárnap volt, Bataviában – a mai Jakartában – hétfő, néhány napi hajóútra.

A hibát évszázadokon át ismerték. Senki sem kerített rá sort, hogy kijavítsa.

Aztán 1821-ben Mexikó függetlenné vált, a Manila–Acapulco-kereskedelem leépült, és a Kínával meg Ázsia többi részével folytatott kereskedelem lett a lényeg. Az, hogy egy nappal eltér a kereskedelmi partnereitől, megszűnt különcség lenni, és problémává vált.

1844. augusztus 16-án Narciso Clavería y Zaldúa főkormányzó a manilai érsek jóváhagyásával elrendelte, hogy 1844. december 31., kedd kimarad. 1844. december 30-át, hétfőt közvetlenül 1845. január 1., szerda követte.

Érdemes észrevenni, hogy ez miben különbözik Rómától.

Amikor Gergely pápa 1582-ben tíz napot elvett, a felgyülemlett eltolódást korrigálta, és a reformot gondosan úgy tervezték meg, hogy a hét napjainak ciklusa érintetlen maradjon – a csütörtököt még péntek követte. Senki sem veszített el egy vasárnapot.

Manila egészen mást csinált. Nem egy eltolódást korrigált; átlépte a nemzetközi dátumvonalat. Így a Fülöp-szigeteken kimaradt egy dátum és egy hétköznap: azon a héten nem volt kedd.

Magát a dátumvonalat soha nem rögzítette nemzetközi megállapodás; még az 1884-es Nemzetközi Meridiánkonferencia sem határozta meg. Manila ekkorra már negyven éve a helyes oldalán állt, mert elsőként, egyedül és senkit meg nem kérdezve jutott oda.