Tudta?
Berlin áthelyezte az órát, és hat héten belül egy tucat ország lemásolta
Németországban minden áldott nap 550–600 tonna dönerhúst sütnek meg.
Az iparág forgalma évente nagyjából 2,5–3,5 milliárd euró, és körülbelül 60 000 embert foglalkoztat. Németországban nagyjából 16 000 dönerárus működik, ebből egyedül Berlinben 1000–1500 – több, mint bármely más német városban, ami helyénvaló, mert itt találták ki a dolgot.
Nem a húst. A függőleges nyárs oszmán találmány; a technika a tizenkilencedik századig nyúlik vissza, amikor állítólag egy kastamonui szakács függőlegesre fordította a hagyományos vízszintes nyársat. Berlinben azt találták ki, hogy kenyérbe teszik, és a sietős vendég kezébe nyomják.
A szokásos elbeszélés Kadir Nurmannak tulajdonítja, aki 1933 körül született Isztambulban, 1960-ban vendégmunkásként (Gastarbeiter) Stuttgartba költözött, majd 1966-ban Nyugat-Berlinbe. Észrevette, hogy a német munkásoknak szinte nincs idejük leülni enni. 1972-ben felállított egy bódét a Zoo pályaudvarral (Bahnhof Zoo) szemben, ahol kebabhúst árult lapos kenyérben, hagymával és egy kevés salátával – szósz nélkül.
Soha nem szabadalmaztatta.
Azt sem állította soha egészen. Arra a kérdésre, hogy ő a feltaláló, németül azt mondta, hogy lehet, hogy valaki más is megcsinálta, valami eldugott sarokban, de senki sem vette észre – a kebab általa vált ismertté. Mások is magukénak vallják: Mehmet Aygün szerint 1971, az Oranienstraße-n; Nevzat Salim szerint 1969, Reutlingenben. A Török Döner Gyártók Európai Szövetsége 2011-ben életműdíjat adományozott Nurmannak, aki 2013-ban Berlinben halt meg.
Ma Vietnamban a dönert tipikus német diákételként árulják.
Egy város, amely mostanra kétszer is megalkotott valamit, amit az egész világ átvett, és kétszer sem sikerült rajta tartania a nevét.
1916. április 6-án a német Szövetségi Tanács (Bundesrat) rendeletet hozott. 1916. április 30-án este tizenegy órakor a Német Birodalomban mindenütt egy órával előreállították az órákat, és októberig úgy is maradtak.
Az indoklás a szén volt. Európa háborúban állt, és egy plusz óra esti napfény egy órával kevesebb mesterséges világítást jelentett, vagyis kevesebb szén égett el az otthonokban, több maradt a hadiszükségletekre. Ez volt a világ első országos nyári időszámítása.
Ami ezután következett, azon érdemes elgondolkodni.
Ausztria–Magyarország azonnal követte. Nagy-Britannia három héttel később, 1916. május 21-én vezette be. Franciaország június 14-én csatlakozott. Aztán Belgium, Dánia, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Svédország, Törökország, Tasmánia, Új-Skócia és Manitoba.
Nagyjából hat héten belül egy tucat ország – köztük több, amely éppen háborúban állt Németországgal, és több, amely mindent megtett, hogy kimaradjon a háborúból – lemásolt egy német közigazgatási rendeletet arról, hogy hány óra legyen. Az ötlet ráadásul nem is német volt: egy rovartani szakember már 1895-ben javasolta Wellingtonban, de kinevették.
A keserű részlet Nagy-Britanniához kötődik. Egy William Willett nevű építési vállalkozó pontosan ezért kampányolt 1907 óta, amikor kiadott egy The Waste of Daylight című röpiratot. A parlament kilenc éven át elutasította. 1915-ben meghalt. A következő évben Nagy-Britannia átvette az ötletét – három héttel azután, hogy az ellenség előbb megtette.
Az óra: a Földön minden óraátállítás az 1916-os szénrendeletre vezethető vissza. A világ országainak nagyjából egyharmada még ma is évente kétszer átállítja az órát, és több száz millió ember napirendjét tolja el egy órával, évente kétszer, mindörökké.
Maga Németország 1919-ben elvetette. Az Egyesült Államok 1918-ban vezette be, 1919-ben pedig hatályon kívül helyezte, főként azért, mert a gazdák gyűlölték – teheneik napidő szerint éltek, és őket senki sem kérdezte meg.
És a vita valójában soha nem dőlt el. Törökország 2016-ban, Brazília 2019-ben, Mexikó 2022-ben hagyta abba az óraátállítást. Az Európai Unió megszavazta a gyakorlat eltörlését, majd éveken át nem tudott megegyezni abban, mivel váltsa fel – így Berlin, amely mindezt elindította, még mindig minden márciusban előreállítja az óráit.
Források
- The Local Germany (600 tonna dönerhús naponta; 16 000 dönerüzlet Németországban, több mint 1 000 Berlinben; éves forgalom 3,5 milliárd euró az ATDiD szerint; 60 000 munkahely a Tagesspiegel szerint)
- Travel2Berlin (~1500 üzlet Berlinben; ~550 tonna naponta; Aygün és Salim vetélkedő igényei; a függőleges nyárs története Kastamonuban)
- Wikipedia, *Kadir Nurman* (született Isztambulban 1933-ban; Stuttgartban 1960-ban, Berlinben 1966-ban, bódé 1972-ben; nem kapott szabadalmat; saját nyilatkozat)
- The Local Germany, *The history of the Döner kebab* (az első döner tartalma: hús, hagyma, saláta)
- Fox News/AP és Gulf News (Vietnamban „német diákételként” árulják; 2,7 millió török származású lakos)
- Berlin Experiences (a feltalálási vita eldöntetlen)
- US National Archives, *Daylight Saving Time Begins, 1916* (a Bundesrat 1916. április 6-i határozata; az Egyesült Államok berlini és bécsi nagykövetségének korabeli levelezése)
- timeanddate.com, *History of DST in Europe*
- webexhibits.org (az elfogadó országok listája; Nagy-Britannia, 1916. május 21.)
- daylightsavingtime.info (William Willett, *The Waste of Daylight*, 1907; meghalt 1915-ben; az Egyesült Államok hatályon kívül helyezése 1919)