Az óra minden elemét, amelyen ezt olvasod, valaki találta ki valahol, olyan okból, aminek általában semmi köze nem volt ahhoz, amivé vált.
Kairó adta nekünk a napot. Az egyiptomi csillagászok 36 csillagcsoportra - dekánokra - osztották az eget, és éjszakai óraként használták őket: tizenkettő volt látható egy teljes éjszakán keresztül, így az éjszaka tizenkét órát kapott, a nappal pedig tizenkettőt. Innen származik a 24 órás munkaidő, és soha nem módosították. Ugyanez a rendszer 365 napos polgári évet produkált, amelyet Egyiptom nem adott meg, hogy szökőnapot adjon, így a naptára visszafelé vándorolt az évszakok között, és 1460 évbe telt, amíg átállt.
Athén adta nekünk a gépet. Az 1901-ben egy hajóroncsból kivont és 1902-ben fogaskerekes szerkezetként ismert Antikythera mechanizmust Kr.e. 150–100 körül építették. Megjósolta a fogyatkozásokat, követte a Hold szabálytalan mozgását, megmutatta a bolygókat, és visszaszámolta az olimpiai ciklust. 1400 évig semmi ehhez hasonló bonyolultságú nem jelent meg.
Róma adta nekünk a naptárt. 1582-ben XIII. Gergely törölt tíz napot, és ami még fontosabb, rögzítette a szökőév szabályát: osztható néggyel, kivéve a századokat, hacsak nem osztható négyszázzal. Ez a szabály hangtalanul működik a Föld minden eszközében.
Chicago megadta nekünk az időzónát. 1883. november 18-a előtt Észak-Amerika nagyjából háromszáz helyi napidőn futott. A vasutak egyszerűen négy zónát szabtak ki egy kontinensen anélkül, hogy a kormányt megkérdezték volna. Chicagó óráit kilenc perccel harminckét másodperccel visszaállították, és a városban kétszer dél volt egy délután.
London megadta nekünk a nullát. 1884-ben huszonhat ország megállapodott abban, hogy a nulladik hosszúság áthalad a greenwichi Airy Transit Circle-en. A Föld minden időzónáját ettől a vonaltól mérik – ami, ahogy a GPS később feltárta, körülbelül 102 méterre van attól a ponttól, ahol a modern referencia-meridián ténylegesen esik.
Párizs megadta nekünk a mérőt úgy, hogy megmérte a Dunkerque és Barcelona közötti délkör ívét egy forradalom és háború során. Ezután 1978-ig nem volt hajlandó kimondani a "Greenwich" szót a törvényben.
Auckland nyári időszámítást adott nekünk egy írás formájában, amelyet 1895-ben olvasott fel a Wellington Philosophical Society-nek egy entomológus, aki több esti fényt akart a lepkék elkapására. Kinevették.
Berlin megadta nekünk a nyári időszámítást a ténylegesen megtörtént formában: 1916. április 30-i parancsot a szén megmentésére háborús időkben. Hat héten belül tucatnyi ország másolta le, köztük több Németországgal háborúzó ország.
Koppenhága a valaha egy személy által épített legambiciózusabb órát ajándékozta nekünk – Jens Olsen Verdensur-ját, tizenkét mozdulattal, 15 448 alkatrészt, hetente kézzel tekercselve, olyan fogaskerékkel, amely 25 753 évente tesz meg egy fordulatot.
Zürich a legfegyelmezettebbet adta nekünk: egy állomásórát, amelynek másodpercmutatója szándékosan hibás 58,5 másodpercig minden 60-ból, korán érkezik és vár, hogy az egyetlen pillanatban, ami számít, pontosan megfelelő legyen.