Ebben a sorozatban az óraügyi döntések többsége egy várost távolabb vitt a saját napjától.
Spanyolország 1940-ben a berlini időre állt át, és ott is maradt. Malajzia és Szingapúr 1982-ben felfelé kerekített. Törökország 2016-ban véglegesen az UTC+3 zónához rögzítette magát. Izland 1968-ban úgy szüntette meg a nyári időszámítást, hogy örökre megtartotta a nyári időt. Minden esetben a kormány a közigazgatási kényelmet választotta a csillagászati pontosság helyett, és az óra és az égbolt közötti rés szélesebb lett.
Négy eset kiemelkedik azzal, hogy az ellenkező irányba ment – és ezt hangosan ki is mondta.
ASZTANA, 2024 — a legvilágosabb eset, és a legfrissebb.
2024-ig Kazahsztán két időzónára oszlott: UTC+5 nyugaton és UTC+6 keleten. 2024. március 1-jén az egész ország egyetlen zónába költözött: UTC+5. Asztanában, Almatiban, Simkentben és tizenkét régióban az órákat egy órával vissza állították.
A kinyilvánított ok teszi ezt szokatlanná. Kazah tudósok azzal érveltek, hogy az UTC+6 nem felelt meg a természetes napidőnek, és ez hátrányosan hatott a biológiai ritmusra és az emberi egészségre. A kormány a naphoz közelebbi eltérést választotta.
Asztana órája a saját valódi delétől számítva nagyjából 74 perccel járt előre, most nagyjából 14 perccel.
→ Asztana
LISSZABON, 1976 és 1996 — kétszer elutasítva, kétszer visszafordítva.
Portugália nagyjából a 9° nyugati hosszúságon fekszik, Nagy-Britanniával és Írországgal egy vonalban, és a GMT-hez tartozik. Mégis kétszer is kipróbálta a közép-európai időt: 1966-tól 1976-ig, majd 1992-től 1996-ig. Mindkétszer visszatért.
A második visszafordítást a szülői egyesületek kényszerítették ki. A gyerekek sötétben indultak iskolába, és nem voltak hajlandók lefeküdni, amíg még világos volt.
CARACAS, 1912 és 2007 — a megfelelő délkör, kétszer átvéve.
Venezuela közepe nagyjából a 67°30′ nyugati hosszúság körül van, majdnem pontosan félúton a 60°-os és a 75°-os szabványdélkör között. Egyik egész órás zóna sem illik hozzá.
1912-ben az ország bevezette az UTC−4:30 zónát, amely arra a délkörre középpontosul, amelyen ténylegesen fekszik. Caracas ekkor nagyjából két percre volt a valódi delétől. 1965-ben lemondott róla, hogy igazodjon a nemzetközi egész órás gyakorlathoz, majd 2007 decemberében visszavette.
2016-ban egy áramellátási válság idején ismét elhagyta. Ma Caracas nagyjából 28 perccel jár a nap előtt.
→ Caracas
SZÖUL, 1954 — a gyarmatosítás előtti délkör visszaállítása.
Korea 1908-ban az UTC+8:30 zónát vezette be, a 127,5°-os keleti hosszúságra alapozva – ami csillagászatilag nagyjából megfelel a félszigetnek. 1912-ben a japán gyarmati uralom alatt a főkormányzó áttette UTC+9-re, hogy igazodjon Japánhoz.
1954. március 21-én a kormány visszaállította az UTC+8:30 zónát, a gyarmatosítás előtti, pontosabb szabványt. Ez 1961-ig tartott, amikor az ország – közigazgatási hatékonyságra és a kereskedelmi partnerekkel való összehangolásra hivatkozva – visszatért az UTC+9-hez.
Szöul tehát kétszer is rendelkezett a csillagászatilag helyes időzónával, és kétszer le is mondott róla.
→ Szöul
Mi a közös ebben a négyben?
Nem sok, azon kívül, hogy mindegyik esetben valaki hangosan kimondta az érvet. Portugál szülők a sötét reggelekről. Kazah tudósok a cirkadián ritmusról. Venezuelai és koreai kormányok arról a délkörről, amelyen az ország ténylegesen fekszik.
Az esetek többségében az óra a kereskedelem, az igazodás, egy szövetséges, egy megszálló vagy egy energiaszámítás kedvéért mozdult el – és a napot senki sem kérdezte meg.