Egyes országok olyan szélesek, hogy a nap két végükön órák különbségével kel fel. Mindegyiknek el kellett döntenie, hogy az óra az eget vagy az államot kövesse. Nem mindegyik döntött ugyanúgy.
Peking – Kína nagyjából 5000 kilométer széles, és nagyjából a keleti hosszúság 73. és 135. foka között öt földrajzi időzónát ölel fel. 1918-ban a Kínai Köztársaság Központi Obszervatóriuma pontosan ötöt javasolt, ezeket később hivatalossá tették: Kunlun UTC+5:30, Hszincsiang–Tibet UTC+6, Kanszu–Szecsuan UTC+7, Csungjüan UTC+8 és Csangpaj UTC+8:30. 1949-ben mind az ötöt megszüntették, és az országot egyetlen órára állították: ez a pekingi idő, UTC+8. A hatás legszembetűnőbb a távoli nyugaton, ahol Kasgarban a hivatalos óra szerint télközépen a nap csak reggel tíz óra körül kel fel. A gyakorlatban ott a mindennapi életben széles körben használnak egy második, nem hivatalos időt is – a hszincsiangi vagy ürümcsi időt, amely két órával jár Peking mögött –, és a nemzetközi időzóna-adatbázis is tartalmaz rá bejegyzést.
Delhi – India ugyanezt a döntést hozta ugyanazon kinyilvánított okból: a nemzeti összetartásért. Az indiai szabványidőt 1947. szeptember 1-jén rögzítették UTC+5:30-nál, egyetlen, a keleti hosszúság 82°30′-én futó délkörből számítva. Földrajzilag India csaknem 30 hosszúsági fokot ölel fel, ami két zónához is elég lenne. A nap India keleti szélén majdnem két órával korábban kel, mint a nyugatin, és Asszámban a téli napnyugta délután fél ötkor is beköszönthet, miközben a munkanap még tart. Asszám teaültetvényei a brit korszak óta csendben egy órával az ország előtt járnak a nem hivatalos Tea Garden Time (teakerti idő) szerint, és ma is így tesznek.
Moszkva – Oroszország a másik utat választotta, és megtartott tizenegy időzónát – ez több, mint bármely más országé Franciaország kivételével, amelynek száma a tengerentúli területekből adódik. De másképp központosított: a múlt század nagy részében a szovjet, majd orosz vasúti menetrendeket az egész hálózaton moszkvai idő szerint tették közzé, így a távol-keleten felszálló utas olyan indulási időt olvasott, amelynek semmi köze nem volt az ablakon kívüli naphoz.
Melbourne – Ausztrália az ellenpélda, és tanulságos. Mivel a nyári időszámítás állami, nem pedig szövetségi hatáskör, Ausztrália három hivatalos időzónája az év hat hónapjában öt zónává válik, köztük két külön félórás eltéréssel. Ezt senki nem tervezte. Minden joghatóság külön válaszolt a kérdésre, és a válaszokból ez az alakzat állt össze. Egészen egyes városokig lenyúlik: az Új-Dél-Wales-i Broken Hill a dél-ausztráliai időt használja.
Kuala Lumpur – Malajzia ugyanennek a problémának egy kisebb változatával szembesült: a félszigeti és a kelet-malajziai rész között húzódó félórás hézaggal, amelyet 1981 utolsó harminc percében zárt le.
Együtt ez az öt ország a lehető legvilágosabban fogalmazza meg az érvet. Az óra lehet pontos, vagy lehet közös. Egy kellően nagy országban nem lehet mindkettő – és mindegyik kormánynak el kellett döntenie, melyikről mond le.