Tudta?
Svájc olyan órát épített, amely minden 60 másodpercből 58,5 másodpercig szándékosan rossz
Svájcban szinte minden lakosra jut egy hely atombiztos óvóhelyen.
Az országban több mint 370 000 óvóhely van – nagyjából 360 000 magán és 9 000–10 000 nyilvános –, amelyek körülbelül 9 millió embernek biztosítanak helyet egy mintegy 9,1 millió lakosú országban – nagyjából minden lakosra jut egy hely.
Ez nem a hidegháború öröksége, amelynek lebontására senki sem szánta rá magát. Ez a jelenlegi törvény. A polgári védelemről szóló szövetségi törvény 46. cikke előírja, hogy bárki, aki lakóépületet épít, óvóhelyet építsen és szereljen fel, az önkormányzatokat pedig arra kötelezi, hogy nyilvános óvóhelyeket biztosítsanak ott, ahol a magánellátás elmarad. Az új lakók egyszeri díjat fizetnek – a jelenlegi javaslat szerint 800–1400 CHF lakásonként – az építés és a fenntartás költségeihez.
Svájc még mindig költ rájuk. Körülbelül 220 millió CHF van előirányozva tizenöt évre, az éves karbantartási kiadások pedig 9 millió CHF-ről 15 millió CHF-ra emelkednek 2027-től. Kétszáz nagyobb bunkert modernizálnak.
Az eloszlás egyenetlen – Genfben mindössze 75%-os a lefedettség –, és a legkisebb, hét vagy annál kevesebb ember számára épített magánmenedékek közül mintegy 100 000-et kivonnak a használatból.
Közben pedig borospincék. És szaunák. És raktárak. A Berni Egyetem is tárol bennük dolgokat. A luzerni Sonnenberg-óvóhely bejárata egy gyerekjátszótér közepén van.
Az óra: ettől Zürich leghíresebb exportcikkének is van valamiféle értelme.
Egy mintegy 9,1 millió lakosú ország kilencmillió menedékhelyet épített és tartott fenn egy meg nem történt eseményre, és bort tárol bennük, amíg vár. Az óra hatvan másodpercenként csinálja ugyanezt.
2012-ben az Apple az iOS 6-tal egy óraalkalmazást is kiadott, amelynek számlapja fekete-fehér, szám nélküli számlap volt, kis koronggal végződő piros másodpercmutatóval. A Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) észrevették. A formatervezés jogilag védett. Az Apple nem kért engedélyt.
Az egyezség részleteit nem hozták nyilvánosságra, de széles körben beszámoltak róla, hogy összege 16 millió euró körül lehetett – egy vasúti mérnök által az 1940-es években vonatperonokra tervezett számlapért.
A mérnök Hans Hilfiker volt (1901–1993), és az órája nem a formatervezése miatt híres. Hanem a másodpercmutató miatt, amely szándékosan rossz.
A svájci vasúti menetrendek nem tartalmaznak másodperceket. A vonatok mindig egész percnél indulnak. Ezért az ország minden állomási órája egyetlen főóráról működik: percenként egyszer egy elektromos impulzus fut végig a telefonhálózaton, és előreugratja a percmutatót.
A másodpercmutató azonban a saját motorján fut – és Hilfiker szándékosan gyorsra állította. 58,5 másodperc alatt teszi meg a számlap körét. Aztán megáll tizenkettőnél, és vár körülbelül másfél másodpercig, amíg megérkezik a főóra impulzusa, megugrik a percmutató, és a vonatok indulhatnak.
Hilfiker a szünet okát így fogalmazta meg: „nyugalmat teremteni az utolsó pillanatban, és megkönnyíteni a vonatok pontos indulását.”
Tehát minden 60 másodpercből 58,5 másodpercben a világ leghíresebb pontossági szimbóluma rossz időt mutat. Korán érkezik, és vár. Csak azon az egyetlen pillanatban pontos, amely valóban számít – és ebben a pillanatban Svájc minden állomásán egyszerre az.
A modern elektronika évtizedekkel ezelőtt szükségtelenné tette a szünetet. A svájciak így is megtartották.
Majdnem: volt egy rövid botrány. 2014 körül, hogy pénzt takarítsanak meg, a vasutak csendben elkezdték eltávolítani a másodpercmutatókat, amikor azok különálló motorjai elhasználódtak. Az ingázók felháborodtak. A tervezők vandalizmussal vádolták a vasutat. Egy zürichi újság joggal panaszkodott, hogy a piros mutató nélkül nem lehet megkülönböztetni az egész perc utáni 5. másodpercet az 55.-től.
Az óra maradt. Bejegyzett védjegy, amelyet 1986 óta egy óragyártó használ licenc alapján, és még mindig több ezer svájci állomáson lóg, ugyanazt csinálva, amit 1955 óta: száguld a számlap körül, korán érkezik, és tökéletesen mozdulatlanul áll másfél másodpercig, miközben egy egész ország vasúthálózata megegyezik abban, hogy hányadik perc van.
Források
- NPR (2026. augusztus), *How Switzerland became the nuclear bomb shelter capital of the world* (több mint 370 000 óvóhely; garantált hely 9 millió polgár számára; használat békeidőben borospincének, szaunának és raktárnak; Berni Egyetem; bejárat Sonnenberg luzerni játszóterére)
- swiss-heritage.com (360 000 magán + 9 000–10 000 közösségi óvóhely; nagyjából egy óvóhelyi férőhely lakosonként; Genf 75%-a; 800–1400 frank díj; évi 15 millió frank 2027-től; 200 nagy óvóhely korszerűsítése; 100 000 kis óvóhely megszüntetése)
- Survival Dispatch (a polgári védelmi törvény 46. cikkének szövege; a tervezett építkezés megkezdése az 1960-as évek második felében)
- Newly Swissed (~220 millió frank befektetés 15 év alatt)
- Swiss National Museum blog, *The iconic Swiss station clock* (a motor szándékosan gyors hangolása; Apple 2012)
- Irish Times, *Design Moment: Swiss railway clock, 1944* és *Time up for second hand on Swiss railway clocks* (Hilfiker indoklása; ~16 millió euró; másodpercmutató-vita 2014-ben; 1986-os Mondaine engedély)
- eguide.ch (Hilfiker életrajza; 1944-es szabványosítás; 1955-ös számlap; főóra-impulzus a telefonhálózaton keresztül)
- Wikipedia, *Swiss railway clock*