Zürich

Tudta?

Svájc olyan órát épített, amely minden 60 másodpercből 58,5 másodpercig szándékosan rossz

Svájcnak több nukleáris menedékhelye van, mint embere.

Az országban több mint 370 000 menhely van – nagyjából 360 000 magán és 9 000–10 000 nyilvános –, amelyek körülbelül 9 millió embernek biztosítanak helyet egy 8,6 millió lakosú országban. A lefedettség 107 és 114% között mozog.

Ez nem a hidegháború öröksége, amelyet senki sem tudott lerombolni. Ez a jelenlegi törvény. A polgári védelemről szóló szövetségi törvény 46. cikke előírja, hogy bárki, aki lakóépületet épít, menedékházat építsen és szereljen fel, az önkormányzatokat pedig arra kötelezi, hogy nyilvános menedékhelyeket biztosítsanak ott, ahol a magánellátás elmarad. Az új lakók egyszeri díjat fizetnek – jelenleg 800–1400 CHF házonként – az építkezés és a karbantartás terén.

Svájc még mindig költ rájuk. Körülbelül 220 millió CHF van előirányozva tizenöt évre, az éves karbantartási kiadások pedig 9 millió CHF-ről 15 millió CHF-ra emelkednek 2027-től. Kétszáz nagyobb bunkert modernizálnak.

Az eloszlás egyenetlen – Genfben mindössze 75%-os a lefedettség –, és a legkisebb, hét vagy annál kevesebb ember számára épített magánmenedékek közül mintegy 100 000 nyugdíjba vonult.

És közben borospincék. És szaunák. És tároló helyiségek. A Berni Egyetem egyben tartja a dolgokat. A luzerni Sonnenberg menhely bejárata egy játszótér közepén található.

Az óra: ami Zürich leghíresebb exportcikkeinek van egyfajta értelme.

A Hans Hilfiker által tervezett svájci vasúti óra egy másodpercmutatóval rendelkezik, amely 58,5 másodperc alatt teljesíti a kört, majd megáll a tetején, körülbelül 1,5 másodpercet várva, hogy megérkezzen a perc impulzus a mesterórától. Szándékosan úgy van kialakítva, hogy korán érkezzen és megálljon.

Hilfiker kinyilvánított célja az volt, hogy az indulás előtti utolsó pillanatig nyugalmat teremtsen. A kéz technikailag hibás szinte az egész percben, hogy pontosan az egyetlen pillanatban legyen megfelelő, ami számít.

Egy 8,6 millió lakosú ország kilencmillió menedékhelyet épített és tartott fenn egy meg nem történt eseményre, és bort tesz ezekbe, amíg vár. Az óra hatvan másodpercenként csinálja ugyanezt.

2012-ben az Apple az iOS 6-ot egy óraalkalmazással szállította, amelynek számlapja egy fekete-fehér számlap volt, számok nélkül, és egy piros másodpercmutató, amely egy kis lemezben végződött. A svájci szövetségi vasút észrevette. A minta jogilag védett. Az Apple nem kérdezte.

A települést nem hozták nyilvánosságra, de széles körben 16 millió euró körüli értékről számoltak be – egy vasúti mérnök által az 1940-es években vonatperonokhoz tervezett óralapért.

A mérnök Hans Hilfiker volt (1901–1993), és az órája nem a tervezés miatt híres. Ez a második kéz, ami szándékosan rossz.

A svájci vasúti menetrendek nem tartalmaznak másodperceket. A vonatok egész percben indulnak, mindig. Tehát az országban minden állomásórát egy elektromos impulzus mozgat, amelyet egy mesteróra küld le a telefonhálózaton, percenként egyszer, ami előreviszi a percmutatót.

A másodpercmutató azonban a saját motorján fut – és Hilfiker szándékosan gyorsra állította. 58,5 másodperc alatt teszi meg a tárcsa körét. Aztán megáll tizenkettőkor, és vár kb. másfél másodpercig, amíg megérkezik a mesterimpulzus, megugrik a percmutató, és elengedik a vonatokat.

Hilfiker kifejtette a szünet indokát: "nyugalmat hozni az utolsó pillanatban és megkönnyíteni a vonat pontos indulását."

Tehát minden 60 másodpercből 58,5 másodpercben a világ leghíresebb pontossági szimbóluma rossz időt mutat. Korán érkezik és vár. Csak éppen abban a pillanatban számít, ami valójában számít – és ebben a pillanatban minden svájci állomáson egyidejűleg.

A modern elektronika évtizedekkel ezelőtt szükségtelenné tette a szünetet. A svájciak így is megtartották.

Az óra: volt egy rövid botrány. 2014 körül, hogy pénzt takarítsanak meg, a vasutak csendesen elkezdték eltávolítani a használt gépeket, amikor a különálló motorjaik elhasználódtak. Az ingázók idegesek voltak. A tervezők vandalizmussal vádolták a vasutat. Egy zürichi újság ésszerűen panaszkodott, hogy a piros kéz nélkül nem lehet megkülönböztetni öt másodpercet az ötvenöttől.

Az óra maradt. Ez egy bejegyzett védjegy, 1986 óta engedélyt kapott egy órás, és még mindig több ezer svájci állomáson lóg, ugyanazt csinálva, mint 1955 óta: száguld a számlap körül, korán érkezik, és tökéletesen mozdulatlanul áll másfél másodpercig, miközben az egész ország vasúthálózata megegyezik, hány perc van.

Éves napfény