Tudta?
Ötven éven át két óra állt egymással szemben egy bombayi téren, 38 perc különbséggel
1955-ig Bombay saját időt használt. A bombayi idő 38 perc 50 másodperccel járt az indiai szabványidő mögött, és az, hogy melyik órát használta az ember, elárult valamit arról, hogy kicsoda.
A küzdelem korán elkezdődött. Az első kísérlet, hogy a városra egységes időt erőltessenek, 1870-ben kudarcot vallott. 1881-ben a kormányzó, Sir James Fergusson minden kormányhivatalt a vasúti időre állított át, és felkérte a lakosságot, hogy kövesse a példát. A várost nem nyűgözte le – az a hír járta, hogy a kormányzó hirtelen szabványosítási lelkesedésének sok köze volt ahhoz, hogy kétszer is lekéste a vonatot. A kormány 1883-ban kénytelen volt visszaállítani a helyi időt.
Ugyanebben az évben a Bombay Egyetem szenátusa egy egész ülést azzal töltött, hogy vitatkozott: az egyetem új, 280 láb magas óratornya milyen időt mutasson. Az egyik tag érve egyszerűen az volt, hogy az óra és a torony Bombayhoz tartozik, ezért Bombay idejét kell mutatnia.
Aztán 1905–06-ban Lord Curzon alkirály az egész országra rákényszerítette az indiai szabványidőt. Ez ugyanaz a Curzon volt, aki éppen felosztotta Bengáliát, és Bombayben az ő órájának visszautasítása az ő visszautasításának módjává vált. A nyilvános óratornyokat kövekkel megdobálták. Irodai és gyári dolgozók sztrájkoltak. Az IST ellen petíciót írtak alá azzal az indoklással, hogy az ellentétes a modern tudomány alapelveivel.
A Jacob Sassoon malomban több mint 2000 munkás gyűlt össze, és szétverte az időmérő irodáját, mert az új idő azt jelentette, hogy hajnal előtt kell munkába állniuk. A malom engedett, és hagyta, hogy bombayi idő szerint reggel 6-kor kezdjenek – szabványidő szerint 6:39-kor –, vagyis napkeltekor.
Az óra: és akkor a város egyszerűen mindkét idő szerint élt, ötven évig.
Az újságok a napi programlistát minden bejegyzés mellett „BT” vagy „ST” jelöléssel nyomtatták ki, hogy az olvasó tudja, melyik időhöz – és melyik politikai állásponthoz – tartozik az esemény. A Victoria Terminus tetején álló óra szabványidőt mutatott. Közvetlenül szemben, a téren túl a Municipal Corporation órái bombayi időt mutattak. A kettő harmincnyolc perc különbséggel nézett egymással szembe, fél évszázadon át.
A madrasi időt fokozatosan kivezették. A kalkuttai idő 1948-ig tartott. Bombay 1955-ig kitartott – és ezután is a párszi tűztemplomok használták rituálékhoz, a mumbaiak pedig továbbra is azt mondogatták, hogy „bombayi idő szerint járnak”, amikor elkéstek.
Források
- bombaywiki (CAMP), *Bombay Time* (pontosan 38 perc 50 másodperc; a Victoria Terminus és a Városháza órái egymással szemben)
- Atlas Obscura, *The Long History of 'Bombay Time' and Resistance to Colonial Rule* (az 1870-es és 1881-es kísérletek; a Rajabai-torony vitája; több mint 2000 munkás a Jacob Sassoon gyárban)
- Shekhar Krishnan, *Bombay Time: Clock Work in the Colonial City, 1870–1955*
- Live History India, *When Setting the Clock Divided the Subcontinent* (BT/ST jelölések az újságokban; Jim Masselos idézete; Kalkutta 1948, Bombay 1955)
- Oxford ORA, *The Politics of Time in Colonial Bombay* (Fergusson pletykája a vonat lekéséséről; visszalépés 1883-ban)