Apia

Tudta?

Szamoa kétszer lépte át a dátumhatárt, ellenkező irányban, ugyanazon okból

1889-ben egy gyengélkedő tüdejű skót regényíró Szamoára érkezett, és olyan klímát keresett, amely életben tartaná. 314 hektárt vásárolt a Vaea-hegy Apia feletti lejtőin, és épített egy házat, amelyet Vailima-nak hívott – szamoai „öt vízért”.

A házban öt hálószoba, egy könyvtár, egy bálterem, egy zongora, egy Viktória királynőtől kapott terítő, egy Rodin által készített aktszobor, és – a trópusokon, déli fekvésben tizenhárom fokban – Szamoa egyetlen működő kandallója volt.

A regényíró Robert Louis Stevenson volt, aki a "Kincses sziget" és a "Dr. Jekyll és Mr. Hyde" írója volt. A szamoaiak Tusitalának, mesemondónak hívták. Megtanulta a nyelvet, pártjukra állt a gyarmati uralom ellen, és ott halt meg 1894-ben, negyvennégy éves korában – nem a tuberkulózisban, amiből megszökött, hanem agyvérzésben.

Ami ezután történt, azt érdemes megszámolni. A helyiek kézzel építették a koporsót, és egyik napról a másikra vigyáztak a testére. Másnap nagyjából 200 szamoai vágott egy ezer lábnyi utat fel a Vaea-hegyre, hogy a koporsót felvihessék a csúcsra, relékben dolgozva. A Szerető Szívek Útjának nevezték el. A tetején temették el, kilátással az óceánra, egy saját verséből vett sírfelirat alá.

Stevenson három éve élt Szamoán, amikor az ország először lépett át a nemzetközi dátumvonalon – ezzel kezdődik a történet.

1892-ben az amerikai kereskedők rávették a szamoai királyt, hogy helyezze át a szigeteket a nemzetközi dátumvonal nyugati oldaláról a keleti oldalra, hogy Szamoa megosszon egy munkahetet Kaliforniával és az Egyesült Államok által ellenőrzött szomszédos amerikai Szamoával.

Az ugráshoz Szamoának egy napot kellett ismételnie. A kiválasztott dátum július 4. volt. Szamoán kétszer egymás után ünnepelték az amerikai függetlenség napját.

119 évvel később visszatért.

2011-re az aritmetika megfordult. Szamoa kereskedelmének nagyjából 70%-a Ausztráliával, Új-Zélanddal és Ázsiával folyt; csak körülbelül 15%-a volt az Egyesült Államokkal. Egy nappal lemaradás pedig azt jelentette, hogy minden héten két munkanapot kellett elveszíteni. Ahogy az ország vezetése akkor fogalmazott: míg Szamoán péntek van, Új-Zélandon már szombat van – és míg a szamoaiak vasárnap a templomban vannak, addig Sydney és Brisbane ismét munkába áll.

Szamoa tehát 2011 júniusában törvényt fogadott el, és csütörtökön december 29-én éjfélkor az óra egyenesen december 31-e szombatra állt.

2011. december 30., péntek nem Szamoán történt.

Ez nem történt meg Tokelau-ban sem, ahol a lakosság körülbelül 1500, amely ugyanilyen ugrást ért el ugyanazon az éjszakán. Szamoa 186 000 polgára csütörtökön elaludt, szombaton pedig felébredt, miután UTC−11-ről UTC+13-ra költöztek – ez egyetlen pillanat alatt huszonnégy órás műszak.

A kormány úgy rendelkezett, hogy aki nem létezett munkanapon dolgozik, azt teljes fizetést kell fizetni.

Tömegek gyűltek össze az apiai óratoronynál. Voltak szirénák, tűzijátékok, autókürtök, templomi harangok és imaszolgálat. Kiadtak egy postai bélyeget, amelyen a jövőbe kifejezés szerepelt.

Az óra: a következmények továbbra is láthatóak a térképen.

Az Amerikai Szamoa nem váltott. Körülbelül száz kilométerrel arrébb található, és mostanra csaknem egy teljes nappal le van maradva. A kettő közötti rövid hajóút egy teljes naptári dátumot keresztez.

És Szamoa helyzete a világban megfordult. Ez volt az utolsó helyek között a Földön, ahol minden új napot láthattak. Most az elsők között van – a világnapot korábban lezáró ország kezdi meg.

Volt egy következmény, amelyet senki sem tervezett. A szamoai hetednapi adventista közösségek megosztották magukat afelől, hogy melyik nap volt most az igazi szombat, mert a hét napos ciklus, amelyet addig tartottak, már nem felelt meg a körülöttük lévő naptárnak.

Szamoa kétszer módosította a dátumot, és mindkétszer ugyanazért: hogy egyszerre legyen ébren azzal, akivel kereskedik. 1892-ben ez egy napot jelentett. 2011-ben ez egy elvesztést jelentett.

Éves napfény