Bécs

Tudta?

Bécs épített egy órát a birodalom megünneplésére, és a Birodalom megszűnésének évében kezdett működni

Bécs városának körülbelül 220 000 lakása van.

Több mint 2300 önkormányzati épületben ülnek, és több mint 500.000 embernek adnak otthont – ezzel a városvezetés Európa legnagyobb önkormányzati bérbeadója. Ha hozzáadjuk a mintegy 200 000 városi támogatással épült szövetkezeti lakást, akkor kapunk egy feltűnő adatot: a bécsiek fele-60%-a lakik támogatott lakásban.

A bécsi lakosok mindössze 20%-ának van otthona. Ausztria egészét tekintve ez az arány körülbelül 51%. Bécs a bérlők városa, és úgy tűnik, elégedett vele.

Szándékosan és lassan építették. A szociáldemokraták megnyerték a háború utáni első bécsi választást 1919-ben, örökölve egy várost, ahol a túlzsúfoltság olyan súlyos volt, hogy a tuberkulózist „bécsi betegségnek” nevezték. Első lakásprogramjuk öt év alatt 25 ezer lakást írt elő. 1935-re a lakosság 11%-a mintegy 400 önkormányzati birtokon élt. A második világháború után a város további 96 000 lakást épített 1947 és 1970 között, és soha nem adta el az állományt – sem az 1980-as években, sem az 1990-es években, sem azóta.

Az 1930-ban megnyílt Karl-Marx-Hof több mint egy kilométer hosszan fut, és több mint 1200 lakást tartalmaz. A megnyitón Karl Seitz polgármester azt mondta, "ha már nem leszünk itt, ezek a kövek beszélni fognak helyettünk."

Az óra: ezt érdemes tudni, mielőtt megnézné, mit helyez fel Bécs leghíresebb órájára.

Az Ankeruhr-t egy biztosítótársaság rendelte meg, és Franz von Matsch építette 1911 és 1914 között. Mechanizmusa tizenkét történelmi személyt – császárokat, császárnőket, építészeket, zeneszerzőket – hordoz minden órában, délben pedig mind a tizenkét felvonulást egymás után.

1918-ban futott először teljes egészében: abban az évben, amikor a Habsburg-birodalom véget ért.

A következő évben az a párt nyerte meg a várost, amely a következő évszázadot 220 000 lakás építésével tölti.

Bécs éppen akkor fejezte be a császári felvonulást, amikor a császárok megálltak, majd elment, és valami mást is felállított, hogy szóljon.

A Hoher Marktnál, Bécs legrégebbi terén egy szecessziós óra tízméteres hídon ível át egy biztosítótársaság épületének két fele között. Franz von Matsch festő tervezte, az Anker biztosító társaság megbízásából, és 1911 és 1914 között épült.

A mechanizmus egy parádé. Tizenkét történelmi személy – Marcus Aurelius, Nagy Károly, Mária Terézia, Haydn és mások – lépi át a négyméteres óra számlapját, óránként egy, egész nap. Délben mind a tizenkettő sorra megy, mindegyiket a saját korszakából származó zene kíséri. Az előadás körülbelül tíz percig tart, és még mindig tömegeket vonz minden egyes nap.

Arra építették, hogy a Habsburg évszázadokat végigsétálja egy hídon, óránként egyszer, örökre.

Aztán az első világháború mindent megállított.

Befejezése és 1918 között az óra kétszer járt. Egyszer Ferenc József császár születésnapján 1915-ben, egyszer pedig 1916-ban. Ennyi volt. A birodalmi folytonosság emlékműve, amelyet születésnapi gesztusként kétszer is felkapcsoltak, a birodalmat lebontó háborúban, amelyről megemlékeztek.

Az Ankeruhr 1918-ban – az Osztrák-Magyar Birodalom megszűnésének évében – állt teljes munkaidőben.

Volt egy beállítás. A déli zene a császári himnusz volt. Mivel nem maradt birodalma himnusznak, ezt Haydn A teremtés című művéből vett válogatás váltotta fel. A zeneszerző ugyanaz maradt – Haydn írta a császári himnuszt is, és maga Haydn egyike annak a tizenkét alaknak, aki átmegy a hídon.

Az óra: Bécs azon kevés városok egyike, ahol a helyi óra nem infrastruktúra, hanem polgári színház darabja. Az Ankeruhr nem pontos a másodpercig, nem szinkronizál semmivel, és nem is próbálkozik.

Egyetlen dolga van, és ez egy furcsa: óránként egyszer és rendesen délben emlékeztetni arra, hogy évszázadok múlnak el mellette, hogy figyel-e valaki vagy sem. A birodalom, amelyre épült, négy évig tartott az óra elkészülte után. Az óra már több mint százan jár.

Éves napfény