Yangon

Tudta?

Yangonban volt időbál, mielőtt időzónája lett volna

A Shwedagon Pagoda mindent számít.

A sztúpa tetején lévő korona a szokásos számítás szerint 5448 gyémántot, 2317 rubint, zafírt és egyéb követ, és körülbelül 1065 aranyharangot hordoz, melyek végét egyetlen 72 vagy 76 karátos gyémánt díszíti. Az alsó sztúpa állítólag 8 688 tömör aranyrudakkal van bevonva, a felső pedig további 13 153**. Több mint húszezer ütem, egyénileg felsorolva.

Pontosan egy szám van senkinek.

Senki sem tudja, mennyi arany van a Shwedagonon. A közzétett becslések körülbelül hat tonnától hatvan tonnáig terjednek. A Lonely Planet szerint huszonhét. A terjedés oka, hogy az arany nem egyszer felhordott és kimért felület. adományozva – folyamatosan érkezik, levélben, egyénektől, és a tizenötödik század óta teszi ezt, amikor Shinsawbu királynő saját testsúlyát aranyban adta, hogy lepedőre verjék. A veje ekkor a saját és a felesége súlyának négyszeresét ajánlotta fel.

Az emberek még mindig adakoznak. A pagodaegyüttesben ma egy kis aranymalom áll a feldolgozásra, mert a levelek időjárási viszonyai és a felülete négy-ötévente újra kell dolgozni.

Egy emlékmű, ahol minden gyémántot megszámoltak, és az aranyat nem lehet, egy olyan városban, amely délben egyszer elejtett egy labdát, hogy a hajók másodpercre állíthassák az óráikat.

A mianmari standard idő előtt volt Rangoon középidő – GMT+6:24:40, az átlagos szoláris idő magán Rangoon meridiánján. Az első megerősített feljegyzés a használatáról 1892-re datálódik.

Egy évvel később, 1893. október 1-jén a város megnyitotta az időbál-obszervatóriumot.

Ha ez ismerősen hangzik, akkor kell. Ugyanaz az eszköz, amelyet naponta dobnak le Greenwichben, ugyanaz az eszköz, amelyet a Western Union telepített Manhattanben 1877-ben, és ugyanazt a technológiát Hongkongban ágyúval helyettesítették. A helyi középső délben egy labdát emeltek fel és dobtak le, hogy a kikötőben lévő hajók beállíthassák kronométereiket és kiszámíthassák a tengeri hosszúságot.

Rangoon kikötő volt. A kikötőknek nyilvános időre volt szükségük. A megoldás mindenhol ugyanaz volt, Londontól Manhattanen át az Irrawaddy-ig.

1905. július 1.: Burma UTC+6:30-kor átállt a burmai standard időre, a 97°30′ keleti meridiánon számítva – körülbelül öt perccel és húsz másodperccel megelőzve a régi rangúni középidőt. Az ok ugyanaz volt, amely mindenhol máshol szabványidőt produkált: a vasútnak és a távírónak egyetlen órára volt szüksége.

Aztán 1942. május 1. és 1945. május 2. között az ország a japán szabványidő szerint megszállás alá került – ugyanaz, ami Szingapúrral történt ugyanezen években.

Az 1948-as függetlenedés után az ellensúly megmaradt. Mianmar soha nem tartotta be a nyári időszámítást, semmilyen formában, soha.

Az óra: és kiderül, hogy az 1905-ös döntés nagyon jól esett.

Az UTC+6:30 a keleti 97°30′ felé épült. Yangon a keleti 96°10′ körül található. A város órája nagyjából öt perccel a saját Napja előtt jár – ez az egyik legszorosabb igazítás ebben a sorozatban.

Mianmar jelentős kelet-nyugati távolságot ölel fel, és kerekíthetett volna UTC+6-ra vagy UTC+7-re. Bármelyik több mint fél órát hagyott volna kint Yangonban. A gyarmati adminisztráció a köztes fél órát választotta, és az ország azóta is megtartotta a megszálláson, a függetlenségen és mindenen keresztül.

A labda már régen abbamaradt. A kalibrált szám még mindig megvan.

Éves napfény